A kutatók megpróbálnak olyan fejlesztéseket kitalálni, melyek ösztönzik a betegeket a kezelésben való aktív részvételre, mert ezzel segíthetnek jobb eredményeket elérni.

A tudatos beteget úgy definiálhatjuk, hogy érti, hogy hol a helye az egészségügyi folyamatban és megvan a tudása, képessége és magabiztossága ahhoz, hogy kézben tartsa az egészségét, mondta Edward Barnes, MD, MPH, a North Carolina, Chapel Hill egyetem gasztroenterológiai és hepatológiai osztályának orvostudományi adjunktusa prezentációja alatt. Ez az IBD-ben viszonylag új koncepció, “lényege, hogy az egyén képes arra, hogy önállóan cselekedjen és kézben tartsa a saját egészségügyi ellátását.”

A betegek saját kezelésükben való aktív részvételének mértéke sok krónikus betegségben összefüggést mutat a javuló egészségügyi mutatókkal, jobb betegtapasztalatokkal, a magasabb pontszámot elérő életminőség-mutatókkal, illetve az alacsonyabb egészségügyi költségekkel -nyilatkozta Barnes. Annak ellenére, hogy IBD-ben ezt még nem vizsgálták alaposan, látszik, hogy az IBD betegeknek egyre nagyobb igényük van arra, hogy részt vehessenek a kezelésükben, fűzte hozzá.

Annak érdekében, hogy eldöntsék, a betegek kezelésükkel kapcsolatos aktivitása hatással van-e IBD esetén a remisszióra, Barnes és kollégái lefolytattak egy properspektív tanulmányt 1486 résztvevővel (átlagéletkor 43,8 év; 74% nő) a Crohn’s and Colitis Foundation közreműködésével, akik kitöltöttek egy Beteg Aktivitás Felmérést – itt az aktivitás nem a betegségre utal, hanem az egyén kezelése iránt tanúsított érdeklődésére ill. aktív részvételére –, ami egy 13 kérdésből álló validált kérdéssor, ez után 6-12 hónapig követték őket.

A Beteg Aktivitás Felmérés a betegeket 4 aktivitási szintre osztja, melyen a 3-as és a 4-es szint „magas”-nak felel meg.
1. a beteg hisz benne, hogy az aktív részvétel fontos;
2. a beteg rendelkezik a cselekvéshez szükséges magabiztossággal és tudással;
3. a beteg aktívan részt vesz kezelésében;
4. a beteg tartja a helyes irányt

Összességében a vizsgált betegek 73%-a vett részt a végső elemzésben (65% Crohn, 35% Colitis ulcerosa; median követés, 189 nap). A megfigyelt időszakban a betegek 63%-a volt remisszióban.

Barnes és kollégái úgy találták, hogy az aktívabb betegek nagyobb eséllyel voltak klinikai remisszióban a megfigyelt időszakban. A kutatás során az edukáltság és egyéb befolyásoló tényezők hatását kiigazították. A talált összefüggés mindkét betegség, a Crohn (adjusted odds ratio [aOR] = 1.6; 95% CI, 1-2.57) és a Colitis ulcerosa (aOR = 2.23; 95% CI, 1.19-4.15) szempontjából is szignifikáns volt.

A megfigyelt időszakban a Crohn betegek 71%-a volt remisszióban a magas aktivitású betegek körében, szemben az alacsony aktivitású betegek 62%-ával. Eközben a Colitis ulcerosa betegek körében ez az arány 54% és 34% volt.

Barnes és kollégái arra is felfigyeltek, hogy azoknál a pácienseknél, akiknek az iskolázottsága kevesebb volt, mint 12 osztály, szignifikánsan alacsonyabb volt a valószínűsége annak, hogy magas betegaktivitást mutassanak, szemben a magasabb iskolázottságúakkal. A nem fehér emberek között szintén alacsonyabb volt a betegaktivitás, de a kiigazított modelben ez nem volt szignifikáns, - Barnes megjegyezte.
 
„A beteg szerepvállalása úgy tűnik, hogy befolyásolja a betegség lefolyását Crohn és Colitis ulcerosa esetén is, de ez az összefüggés hangsúlyosabb Colitis ulcerosa-ban, mint Crohn betegségben.” - mondta Barnes.

Tekintettel arra, hogy a betegaktivitás fokozásáért tett személyre szabott beavatkozások más krónikus betegségekben az eredmények javulását eredményezték, az IBD-s paciensek betegaktivitásának fejlesztésére való törekvések is eredményezhetnek sikeresebb kezelést, fűzte hozzá. – írta Adam Leitenberger

Fordította: Sipos Tamás, Polgár Dávid

Forrás: Healio