Rostok a krónikus gyulladásos bélbetegek étrendjében

A rostban szegény, illetve a rostban túlságosan dús táplálkozás egyaránt kedvezőtlen hatású nem csak egészségeseknél, hanem Crohn és colitis ulcerosa betegeknél is. A rostokat a bélbetegek diétája szempontjából nem lehet egyértelműen jó vagy rossz kategóriába besorolni. Vannak rostok melyek kifejezetten előnyösek, és vannak olyanok, melyek képesek életveszélyes állapotba sodorni a bélbeteget. Természetesen a beteg állapotától is változhat egy bizonyos rostnak a megítélése, mert még nyugalmi periódusban előnyös lehet, de egy akut szak kezdetén vagy szűkületnél már nem biztos, hogy annyira előnyös.

Először ismerkedjünk meg a rostok fogalmával, majd azt követően végigtekintjük, mely rostok mikor kedvezőek és mikor nem a bélbetegek étrendjében, illetve ahhoz is adok pár jó tanácsot, hogy miként tudjuk csökkenteni az ételeink rosttartalmát.

A rostok az élelmiszereinkben jelenlevő olyan összetevők, melyek az emésztőenzimeinknek ellenállnak, és így emésztetlenül lejutnak a vastagbélbe, ahol a bélbaktériumok segítségével, többé-kevésbé (rost fajtájától függően) lebontásra kerülnek. A bomlás során keletkeznek előnyös tulajdonságokkal rendelkező anyagok, de kellemetlen tüneteket (bélfeszülést) okozó gázok is. A rostok élettani hatása attól függ, hogy vízben oldható, vagy vízben nem oldható csoportba tartozik. Mind a kettő más és más kedvező tulajdonságokkal rendelkezik.

A vízben oldódó rostok nagy duzzadó képességgel rendelkeznek. A gélszerű állag lassítja az ételek áthaladását a gyomor és bélrendszeren, ezért is kedvező hasmenéses állapotokban. A víz megkötése mellett képesek egyéb toxikus anyagokat is megkötni, illetve a vastagbélben a bomlásuk során a szervezet számára előnyös tulajdonsággal rendelkező termékek mennyiségét is növelik. A vízoldékony rostoknak szerepük van a bél biológiai, kémiai és mechanikai védelmében.

Biológiai védelem: a vízben oldód rostok lejutva a vastagbélbe táplálékul szolgálnak a jótékony baktériumoknak, melyek száma így tovább növekszik. Ha kellően nagyszámú jótékony baktérium van jelen a vastagbélben, és azok kitapadnak a bél falára, képesek megakadályozni, hogy a káros baktériumok is helyet foglaljanak maguknak. Ha nem képesek megtapadni a káros baktériumok, szerencsére, akkor a szaporodási esélyeik is sokkal rosszabbak.

Kémiai védelem: a vízben oldódó rostok a bomlásuk során, olyan savas vegyhatású melléktermékek keletkeznek, melyek savanyú irányba tolják el vastagbél vegyhatását (pH-ját). A savasabb környezet kedvezőbb feltételeket teremt a jótékony baktériumok szaporodásának, és nem kedvez a káros baktériumoknak.

Mechanikai védelem: a bomlás során keletkeznek rövid szénláncú zsírsavak (SCFA= short chain fatty acid), melyek a bélnyálkahártya falára hatnak és annak áteresztő képességét csökkentik. Ha jól működik az egészséges nyálkahártya (mucosa) képes mechanikusan megszűrni a baktériumokat és nem engedi, hogy átjussanak a mélyebb rétegekbe, és ott gyulladást okozzanak. A gyulladt nyálkahártya, már sokkal átjárhatóbb a kórokozók számára, és a gyulladás képes mélyebbre hatolni, ha baktériumok száma folyamatosan növekszik.

A vízben oldódó rostoknak nem csak helyileg vannak kedvező hatásai, hanem a szervezet egészére is kihatnak: miközben lassítják az ételek áthaladását a gyomor és bélrendszeren keresztül, ezzel egy időben késleltetik, illetve gátolják bizonyos tápanyagok felszívódását pl. cukrok, koleszterin, így kedvezően befolyásolják a szénhidrát és a zsíranyagcserét.

• A lassú gyomorürülés következtében csökken az evés utáni vércukorszint-emelkedés.
• Az epesavak és koleszterin megkötésével és kiürítésével, csökkentik a vér koleszterinszintjét.

A vízben nem oldódó rostok csökkentik az éhségérzetet és elősegítik a rendszeres székletürítést. Jellemző tulajdonságuk, hogy vizet kötnek meg, ezáltal a székletet lágyítják. A vastagbél megfelelő működéséhez szükséges, hogy a béltartalom teljesen töltse ki a bél üregét, és így mechanikus ingerként hatva elősegíti a továbbjutást. A táplálékban lévő emésztetlen salakanyagok, mint például a rostok emésztetlenül maradt részei, jelentősen növelik a béltartalmat, és ezzel elősegítik a szabályos ürülést. A rosthiányos táplálkozás, illetve a kevés folyadék fogyasztás következménye a széklet megkeményedése. 

A nem vízoldékony rostok kedvező tulajdonságai:

• Növeli a széklet tömegét és az ürítések gyakoriságát.
• A béltartalom rövidebb idő alatt átjut a vastagbélen, így pl. kevesebb toxikus anyag képződik a vastagbélben, és a baktériumok által termelt rákkeltő anyagok gyorsabb kiürítését is elősegíti, melynek következtében azok kevésbé tudják kedvezőtlen hatásukat kifejteni.

A tökéletesen emészthető táplálékok (melyek nem tartalmaznak rostokat), hátrányosan befolyásolják a vastagbél működését, és a rendszeres székletürítést.
A rosthiányos táplálkozás számos betegség kialakulásában veszélyeztető tényezőként szerepelhet:

• Szorulás
• Elhízás
• Cukorbetegség
• Magas vérzsírszint
• Vastagbél rosszindulatú daganata 

Egészséges felnőtteknek a javasolt élelmi rostbevitel: 25-35 g 
[forrás: Veresné Bálint Márta (szerk.): Gyakorlati Dietetikai köny]

A rostbevitel növelését a zöldségfélék, gyümölcsök arányú fogyasztásával lehet elérni.
5-10% rostot tartalmaz pl. zöldborsó, karalábé, körte, szilva.
10-15% rostot tartalmaz pl. graham kenyér, zabpehely, müzli. 
20-25% rostot tartalmaz pl. szárazhüvelyesek, zabkorpa, lenmag.
40-50% rostot tartalmaz pl. búzakorpa, kukoricakorpa.

A rostok fogyasztásakor nem szabad megfeledkezni a megfelelő folyadékfogyasztásról sem, hisz csak akkor tudják igazán kifejteni pozitív hatásukat!

A felnőtt krónikus gyulladásos bélbetegek nyugalmi periódusban kb. 20 g élelmi rostot tolerálnak naponta
[forrás: Dietetikai protokoll Crohn betegségben, colitis ulcerosában].

A bélbeteg rosttűrő képességét csökkenti:

• a betegség akut stádiuma
• a bélen elvégzett műtétek jellege és kiterjedtsége
• a bélszűkületek

A rostbevitelt különösen meg kell szorítani vastagbél tükrözéses vizsgálat előtt kb. 3-5 napig, illetve bélműtétek előtt és közvetlenül műtét után is.

A rostok igen nagy problémát okozhatnak azoknak a betegeknek, akiknek bélszűkületük van. Különösen a vízben nem oldódó rostokat kell kerülni:

• korpák (búzakorpa, rozskorpa)
• gyümölcsök és zöldségek héj és mag részei
• fás zöldségek
• olajos magvak
• pattogatott kukorica

Szűkület esetén az ételeink rosttartalmát csökkenthetjük:

• tudatos élelmiszerválogatással (olyan élelmiszereket válasszunk, melyeknek eleve alacsony a rosttartalma)
• szigorúan kerüljük el durva, a nem vízoldékony rostokat (lásd fent)
• távolítsuk el azokat a részeket melyeknek magas a rosttartalma (hámozzuk meg, magozzuk ki a gyümölcsöket, zöldségeket)
• a pürésített ételeket passzírozzuk át (Ne csak turmixoljuk össze a pürét, mert attól ugyan kisebb méretű lesz a rost nagysága, de az összes rost mennyiség nem fog változni. Csak sűrű szitán való átpasszírozás képes csökkenteni a rosttartalmat.)

Mellékletben a legfontosabb élelmiszerek rosttartalma. (Az adatok 100 g termék fogyasztható részére vonatkoznak.)

Az összefoglalót készítette: Molnár Andrea (dietetikus)
Megjelenés dátuma: 2018. június 18.